A második rész pedig a
Csoportmeccsek
No akkor lássuk az én csoportomat. Én rövidebb leszek mint Bromberg, de majd a csoportmeccsek utáni történésekről részletesebben írok.
- Dennis: igazi PC-s játékos, nem igazán tudott velem mit kezdeni amigán, oda-vissza vertem, az egyik meccs kicsit szorosabbra sikerült.
- Ventzi: ő volt a torna közben az amigás guru, mindenféle technikai problémára ő talált megoldást, játszani viszont annál kevésbé tudott, azt hiszem 11-12 gólt lőttem neki a két meccsen.
- Pirin27: tőle kicsit tartottam, mert játszottam már vele online és szoros meccsek voltak, de végülis simán 3-1-re és 4-1-re vertem.
- Chompek: a csoport és egyben az egész torna leggyengébb játékosa. Az első meccsen hatot lőttem neki, a másodikon viszont a 40. perc környékén egyenlített 2-2re. Na itt jól bepipultam saját magamra és ezért rúgtam még neki a hátralévő 50 percben tizet. 12-2 lett a vége.
- Hawkz: ugyebár ez én lennék, magam ellen most kivételesen nem játszottam.
- Paider: egy nagyon jópofa német srác, kezdésként vele játszottam és 3-0 után szoros 3-2 lett a vége. A második meccsünk már simábbra sikeredett.
- ElMichaJ: Az 1-es regisztráció tulajdonosa. Itt mindkét meccs nagyon izgalmasra sikerült. Az elsőn az utolsó tíz percben fordítva nyertem 3-2re, a második meccsen ő győzött, bár számomra az már tét nélküli mérkőzés volt.
- Lobo: korábbi világbajnok. Az első meccsen jól megnehezítettem a dolgát, a 85. percben lőtt góllal nyert 2-1-re. A második meccsen sajnos simán kikaptam 4-0-ra, papírforma.
- Bobbie: a lengyel srác elég egykedvűen elvert mindenkit és megnyerte a csoportot. Ellenem azonban rendesen megszenvedett, az első meccsen a 90. percig 1-0 volt, aztán egy kontrából 2-0 lett a vége oda. A második meccsen pedig a 80. percben kapott góllal kaptam ki 1-0-ra tőle.
Így nagyon tisztán a 3. helyen léptem tovább, 11 győzelemmel és 5 vereséggel.
Nyolcaddöntő (ahogy én éreztem)
MCT volt az ellenfél, a másik csoport hatodik helyezettje. Bromival megbeszéltük, hogy mit is szokott csinálni a szerb srác, rendben lesz a dolog. Őszintén megmondom itt izgultam először is utoljára a torna folyamán, de itt viszont nagyon. Irtózatosan rosszul kezdtem, idegesen játszottam, 1-1-nél még egyenlítettem, majd hirtelen 1-3… A végén feljöttem 2-3-ra - csak nyugi, minden rendben lesz. A második meccsen taktika nélkül játszottunk, reméltem így azért jobb leszek. Hát nem voltam az és a 70. percben a szerb srác megszerezte ismét a vezetést, összesítésben már 4-2. No, ekkor eldöntöttem, hogy azért mégse kéne kiesni, pedig most aztán nagyon közel vagyok hozzá. Sikerült megfordítanom a meccset 2-1re, így összesítésben 4-4, s a szabályok szerint így újabb két meccs következett. Itt már nem volt kérdés, az első meccsen 3-0-ra, a visszavágón 4-2-re vertem és léptem tovább.
Negyeddöntő
Mivel AndYpsilon jópár meccsét láttam a csoportkörben és a német srác tényleg kiváló formában volt (a 2. helyen jutott tovább Bromberg csoportjából), ő számított esélyesebbnek. Az izzasztó nyolcaddöntő után megnyugodtam, hiszen sikerült elérnünk azt az eredményt, amelyet kitűztünk magunk elé. Az első meccsen AndYpsilon hazai pályán taktikával játszott, a meccs elég kiegyenlített játékot hozott, bár hozzáteszem, hogy az 1-1-es végeredmény a 90. percben alakult ki, én egyenlítettem. A visszavágón hazai pályán voltam, nem játszottunk taktikával és ez meg is látszott a játékon. Ahogy telt az idő, a német srác egyre idegesebb lett, én pedig egyre jobban megnyugodtam, holott a 60. perc környékén jártunk és az eredmény ismét 1-1 volt. De aztán… Belőttem a másodikat, majd a harmadikat, négy-öt-hat. AndYpsilon barátunk teljesen szétesett, még több is lehetett volna a végén. Elég nagy önbizalmat tudtam meríteni ebből a meccsből. Valamint tudtam, hogy Bobbie következik, így aztán tényleg nincs vesztenivalóm.
Elődöntő
Két meccset elveszítettem Bobbie ellen a csoportkörben, de a védekezésemmel nem volt baj akkor sem, a góllövésre viszont szinte esélyem se volt. Első meccs, kezdődik és hirtelen 2-0 ide. (kb. 10. perc) Mély levegő, csak nyugodtan. 2-1. Semmi gond. Itt eldöntöttem, hogy ha fejben tiszta tudok maradni és csak a védekezésre koncentrálok, akkor akár majdnem két teljes meccset ki lehet húzni talán ellen kapott gól nélkül. (Bármilyen hülyén is hangzik ez a gondolat ismerve Bobbie eredményeit és támadókvalitását) Nagyon szépen pörgött az idő, Bobbie ugyanazokkal a figurákkal próbálkozott, próbáltam vezetni pár kontrát, nem jött be. De végülis semmi gond, 2-1 továbbra is. Aztán egy hosszan előreívelt labdára lecsapok, beteszem keresztbe és gól! 3-1 ide. Jönnek megint a „kurrrrrvá” kiáltások Bobbietól és Lobótól felváltva, idegesek. Vége az elsőnek, 3-1. Csak nem?! Nyugodtnak kell maradni továbbra is. Jön a második, Bobbie erőlködik és ez nekem nagyon jó. Higgadtan szerelek szinte mindenki, nem is nagyon van veszélyes helyzet. Második félidő kezdődik, újabb kontra a részemről és ezt most már kíméletlenül bevágom! Felhördül mindenki a hátam mögött, Bromi kiabált, a németek tapsolnak, én pedig végleg megnyugszok. A vége 2-0, összesítésben 5-1, még leírni is nagyon jó. :) 170 percen keresztül nem kaptam gólt Bobbie ellen a világbajnoki elődöntőben.
Döntő
No akkor fújjunk egyet a döntő előtt. A döntő előtt?! Itt ötlik fel először bennem, hogy hát Úristen, én tényleg bejutottam a döntőbe. Realizálom, de tudom, hogy nem szabad izgulni, hisz továbbra is csak nyerhetek, bármi a vége. Közben megy a meccs a 3. helyért, kimegyek levegőzni, sétálok egyet a parkban, csak nyugi. Ezután a mindent eldöntő párharc. Lobo ellen a csoportmeccsek első felvonásában jó voltam, a másodikon nagyon megvert. Próbáljuk meg. Ismét Paider keypad-jével játszok, mint az egyenes kieséses szakasz minden meccsén. (Ezúton is köszönöm neki!) Hát akkor kezdődjön. 1-0, vezetek a világbajnoki döntőben. Ismét mindenki felhördül mögöttem, mindenféle nyelven beszélnek és mindegyikből kihallom a nevemet. Jó érzés, úgy gondolom talán dícséretek érkeznek a hátam mögül. No de fel kéne ébredni közben, mert a 20. percben járunk és már 1-3 sajnos, Lobo tarol. Félidő 1-4. Innen már tényleg nincs mit veszteni. A második félidőre összeáll a védekezésem, Lobonak nem sok esélye van a gólszerzésre, nekem szerencsére sikerül egyet begyötörni az utolsó 10 percben. 2-4 az első meccs. Következzen a második, ezúttal én játszok hazai pályán. Nyugodtan kezdek, tudom hogy lesz lehetőségem, de hátul vigyázni kell nagyon. Lobo támad, ismét kontra, csavarás a röviden, 1-0 ide, ezaz. Az első félidő végén aztán sikerül belőni a másodikat is, 2-0, így összesítésben egál. Lobon látszik, hogy nem igazán tud mit kezdeni a játékstílusommal, nagyon megfogtam. Második félidő közepe felé járunk, hosszan előreívelt labda, leveszem. Egy csel befelé, egy kifelé, keresztpassz, lefordulok a kapusról és 3-0! No itt a hátam mogul már jött tényleg minden, mindenki feszülten nézte a döntő végkifejletét. Ránézek Lobora, rezignált arccal ül, ez bizony meglehet! Utolsó negyed óra kezdődik, Lobo keresztbelövi, elmegy a kapu előtt… Ellentámadás, szép passzok előre és a rövidről behúzom! 4-0! NÉGY-NULLA! Aztán lepereg és nyertem. Azt hiszem megnyertem. Tényleg megnyertem? Mindenki tapsol, lepacsizunk Loboval, az arcomba temetem a kezem, mély levegő. TÉNYLEG MEGNYERTEM!
Tudom hogy kicsit klisészerűen hangzik, de még igazából most se realizáltuk Bromberggel, hogy micsoda eredményt értünk el itt. Szerintem még kell pár nap, hogy mindenre visszagondolva, átértékelve a dolgokat megértsük, hogy mekkora dolog is volt ez.
Biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendő napokban sok új részlet kerül még bele a beszámolónkba, amelyek most kimaradtak.
Szeretném én is megköszönni dimetrodonnak, hogy létrehozta és fenntartja számunkra ezt a fantasztikus magyar közössséget. Elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy mi itt lehettünk ezen a tornán és elérhettük ezt a nagy sikert. Dimetrodon, ez a te sikered is! KÖSZÖNJÜK!
Egy kis szerkesztői kiegészítés, most írja egy lengyel játékos az ő várnai topikukban (google fordítás): „ki a srác a magyar, aki megnyerte az Amiga?” Azt hiszem ideje elkezdeni tanulni a nevet :)
